MULATÓS DALOK

Az a szép, az a szép

Az a szép, az a szép
Akinek a szeme kék
Akinek a szeme sötétkék
Lám az enyém, lám az enyém sötétkék
De mégsem vagyok a babámnak elég szép

100 forintnak

100 forintnak 50 a fele
Egyen meg a fészkes fekete fene
Nem lehet az ember fából
Ki kell rúgni a hámfát

100 forintnak 50 a fele
Egyen meg a fészkes fekete fene
Emelem a csizmám szárát
Csókolom a babám száját

Nem loptam én életemben

Nem loptam én életemben
Csak egy lovat Debrecenben
Mégis rámverték a vasat
Babám szíve majd meghasadt
Mégis rámverték a vasat
Babám szíve majd meghasadt

A vén hari hármashatár
Ott leszek én híres betyár
Viselem a betyár nevet
Mert a babám már nem szeret
Viselem a betyár nevet
Mert a babám már nem szeret

Kombiné

Kombiné, kombiné
A csipkés kombiné
Még az éjjel fölhajtom majd én

Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Bámultuk mi ott a csajokat

Ne félj kislány nem lesz baj
Majd a paplan betakar
Majd a paplan mindent eltakar
Ha akar

Kombiné, kombiné
A csipkés kombiné
Ha megvadulok, szétszaggatom én

Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Otthagytad a kombinétodat

Ne félj kislány...
Híd alatt, híd alatt
A Margit-híd alatt
Fölhúztam a kombinétodat

Bob Herceg

Londonban, hej, van számos utca
És minden utcán több sarok
És minden sarkon vannak házak
És minden házon ablakok

De mind egész nagy Albionban
Nincsen több ablak, mint ahonnan
A legszebb rózsaszál virít
A legszebb rózsaszál virít...

A Bovy Streeten hogyha járok
A legnagyobb úr én vagyok
Megsüvegelnek utcaseprôk
És csizmadiainasok

Ha nincsen pénzem, iszom hitelbe
Enyém a legszebb leány szerelme
Enyém a legszebb rózsaszál
Amely az utcasarkon áll...

Bob úrfi, hej, legény a talpán
A karja kô, a csókja méz
Minden leány utána fordul
És rabja mind, akire néz

De néki más lány csókja nem kell
Egy csókra gondol este, reggel
Mely lángra gyújt és üdvözít
Mely lángra gyújt és üdvözít...

Hej, Rigó

Rúg a Rigó, verje devla
Nem ízlik a kemény széna
Ha rárakom az istrángot
Szétrúgja

De ha rummal megitatom
A kordélyba befogatom
Úgyis tudja
Bedzsalunk a csárdába

Hej, Rigó, Rigó
Te részeges ló
De megittuk a zab árát
Jaj, Rigó, Rigó
De sárga csikó
Hát együtt látjuk de a kárát

De este, hogyha hazadzsalok
A sarokba leszögezek
De a romja az faterja agyonver

De a roma nagyon fürge
Ugrik mint az öntött ürge
Gyere, Rigó, igyunk meg egy bögrével

Hej, Rigó, Rigó...

Kihovásztam a vásárra
Igen jó volt a ló ára
A rigómat rásóztam egy tálcsóra
De behaveltam a csárdába
Alig néztem a pohárba
Hát a Rigó részeges volt
Nagy patájú romos hordó
Utánam jött, mert a vizet
Nem bírja

Hej, Rigó, Rigó...


Majd ha nékem sok pénzem lesz

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Fölülök a repülôre
Úgy elszállok mint a fecske
Odafenn a levegôbe

Amerre én járok, bámul a világ
Irigylik a sok pénzt, amit költök rád
Én a sok pénzt nem sajnálom
Csak te légy a kicsi párom
Amerre én járok...

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Fölutazok Budapestre
Veszek minden sok-sok szépet
Veszek majd a kedvesemnek

Veszek a lábára nejlonharisnyát
Nejlonharisnyát
Lesz belôle olyan úri dáma
Hogy a falu megcsodálja

Veszek az ujjára arany karikát
A retkes lábára nejlonharisnyát
Lesz belôle olyan úri dáma
Hogy a falu megcsodálja

Majd ha nékem sok pénzem lesz
Kimegyek az ügetôre
Felteszem az összes lóvét
Felteszem a kettes lóra

Futam után így szólt hozzám a nejem
Feküdj le egy lóval de ne énvelem
Szép sport a lósport de nem nékem
Otthagyom a fizetésem
Futam után így szólt...


Jóska, levelet hozott a posta

Jóska, levelet hozott a posta
Jóska, azt írtad, nem szeretsz
Jóska, levelet hozott a posta
Jóska, azt írtad, elmehetsz

Hát Jóska, ne bántsd a szívemet
Inkább, Jóska, tenálad száz évre befizetek


Jártál-e már öregem

Jártál-e már öregem
Füreden, a szüreten
Ahol nincsen vignetta
A borosüvegen...

Lity-lotty
Lotyogós az út Csopakon
Kity-kotty
Kotyogós a kicsi kulacsom...

Nem messze van Balaton
Ahol a víz alacsony
Kunkorodik a farok
A kicsi malacon...


Bôg a tehén

Bôg a tehén
Mert nincs kalap a fején
És napszúrást kap szegény
Mert meleg az idô

Sír a csibe
Mert nem fér a fejibe
A tojásból ide
Hogy kerülhetett ô

Káka tövén
Ha felhangzik a melódia
Sír a ruca
Van neki egy baromfia


Most kezdôdik

Most kezdôdik a
Most kezdôdik a
Most kezdôdik a tánc...

Gombház, sebaj ha
Leszakad, leszakad
Lesz más, amelyik
Ottmarad, ottmarad
Rózsám, ha tudnád
Amit én, amit én
Ki (/más) babája
Vagyok én, vagyok én...


Most végzôdik a
Most végzôdik a
Most végzôdik a tánc...

Rózsám, de szédül
A fejem, a fejem
Nótával teli
A szívem, a szívem
A béres csak
Muzsikál, muzsikál
Kivilágos virradatig áll bál...


Utcára nyílik a kocsmaajtó

Utcára nyílik a kocsmaajtó
Kihallatszik belôle a szép muzsikaszó
Sört ide, bort ide, te szép barna lány (az anyád!)
Hadd mulatom ki magam igazán
Sört ide, bort ide, szép pici leány
Hadd mulatom ki magam igazán

Szeretlek, szeretlek, szeretlek
Feleségül elvenni sosem mertelek
A menyasszonyi fátyol a fejedre kerül
Szíved a bánatba majd megôrül

Sört ide...


Azt mondja a tízparancsolat

Azt mondja a tízparancsolat
Hogy szeressd felebarátodat
Kisangyalom szeress tehát
Én volnék a felebarát...
Kisangyalom szeress tehát
Én vagyok a felebarát...


Jajj a szemednek mindenit

Minek a szôke énnekem
Mikor a barnát szeretem
Annak a Földön párja nincs
De még a mennyországban sincs

Jajj a szemednek mindenit
Ne nézz reám, mert megvakít
Mikor a szádat csókolom
Magam a mennybe gondolom...


Érik a cseresznye

Érik a cseresznye
Huncut a menyecske
Többet is ér, mint egy lány...

Nem fél a kelepelô gólyától
Reszket a legénynek a csókjától


Én édes Katinkám

Szilveszter éjjelén esett a hó
Elszáll majd könnyedén ha csillogó
Katinka nézte csak a könnyű szánt
Kiszállt egy fess legény s eléje állt

Én édes Katinkám
Csak egyszer kacsints rám
Csókolj meg, ha szeretsz
És gyere bújj hozzám

Elviszlek magammal kis Katinkám
Csak egyszer nevess rám
Nem fázol sohasem
Ha idebújsz hozzám

Hideg a tél, juj, szél fúj, esik a hó
Repül a szánkó, hajhó, szalad a ló
Én édes Katinkám...

Szilveszter éjjelén tüzelt a láz
De másnap már a szán indult tovább
A legény elköszönt nagyon hamar
S Katinak nem maradt, csak ez a dal

Én édes Katinkám...
Elviszlek magammal...
Hideg a tél...


Sárgul már a kukoricaszár

Sárgul már a kukoricaszár
Vadvirágos, madárdalos a határ
Szép galambon, kicsi tubicám
Patyolatos jegykendôvel várj énrám

Patyolatos jegykendôvel
Kicsi szivem szerelmével
Légy az enyém kis babám
Sárgul már a kukoricaszár
Az én szívem, kis galambom, téged vár...

Sárgul már a kukoricaszár
Párosával költözik a kismadár
Árva fészek a ház ereszén
Két falunak legszebb lánya az enyém

Két falunak legszebb lánya
Lelkem dalos csalogánya
Fészket raknék véled én
Sárgul már a kukoricaszár
Ugye babám, mi egymásé leszünk már...


Egy asszony miatt

Egy asszony miatt vagyok ilyen léha
Ki meg sem érdemelt engem talán
Egy asszony miatt fáj a szívem néha
Ki meg sem érdemelt engem talán

Egy asszony aki elrontotta már az életem
Ki azt sem tudta mi a csók és mi a szerelem
Egy asszony miatt fáj a szívem néha
Kit elfeledni nem tudok soha


Mi mozog a zöldleveles bokorban?

Mi-mi mi-mi mi-mi-mi
Hej-mi mi-mi mi-mi-mi
Mi mozog a zöldleveles bokorban ?...

Azt gondoltam
Hogy egy róka meg egy nyúl
Se nem róka se nem nyúl
Komámasszony meg egy úr
Ugrott ki a zöldleveles csipkebokorbúl...

Azt gondoltam
Hogy egy róka meg egy nyúl
Se nem róka se nem nyuszi
Komámasszony meg a Gyuszi
Ugrott ki a zöldleveles csipkebokorbúl


Hajnalban

Ez a kislány megy a kútra
Nem talál a gyalogútra

Hajnalban, hajnal elôtt
Rózsafa nyílik a házam elôtt
Hajnalba-ha-ha-ha hajnal elôtt
Rózsafa nyílik a házam elôtt

Ez a kislány olyan kislány
Hogy maga jár a legény után
Hajnalban, hajnal elôtt...

Ez a kislány azt akarja
Hogy a legény megcsókolja
Hajnalban, hajnal elôtt...

Akármilyen öregasszony
Ha férjhez megy, csak menyasszony
Hajnalban, hajnal elôtt...

Elesett a lúd a jégen
Majd felkel a jövô héten
Hajnalban, hajnal elôtt...

Akármilyen öregasszony
Ha megkérik, csak menyasszony
Hajnalban, hajnal elôtt...


Egy kicsi ház van a domb tetején...

Egy kicsi ház van a domb tetején
Gyere oda édes kisangyalom
Ott leszünk boldogok majd te meg én
Ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon

Orgonaillatú most a világ
Könnyeket ejteni oly csacsiság
Egy kicsi ház van a domb tetején
Gyere oda édes, szeress belém...

Itt van a május és itt van a nyár
Ránkmosolyog itt csak a kikelet
Mindenütt orgona illata száll
Úgy dobog a szívem, az ajkam ég

Éljen az élet és zengjen a dal
Jöjjön a csók, ha az est betakar
Vár a kis lak a domb tetején
Gyere oda édes, ott légy enyém...


Lakodalom van a mi utcánkban

Lakodalom van a mi utcánkban
Idehallik zengô muzsikája
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék is
Hivatalos vagyok oda én is
Nem mennék el, ha százszor üzennék is

Vége van már a lakodalomnak
Nagy bánata van a menyasszonynak
Forgatja a karikagyűrűjét
Sajnálja a régi szeretôjét
Forgatja a karikagyűrűjét
Sajnálja a régi szeretôjét


Már minálunk babám

Már minálunk babám
Már minálunk babám
Az jött a szokásba

Nem szedik a meggyet
Nem szedik a meggyet
Fedeles kosárba

Felmegy a legény a fára
A meggyfa tetejébe, oszt
Lerázza a meggyet
Te meg, babám, szedjed
Rózsás kötényedbe...

Már minálunk babám
Már minálunk babám
Az jött a szokásba

Nem szedik a meggyet-makkot
Nem szedik a meggyet-makkot
Fedeles kosárba

Felmegy a leány a fára
A meggyfa-makkfa tetejébe, oszt
Alánéz a legény
Majd megvakul szegény
Mind a két szemére


Kislány vigyázz!

Kislány vigyázz
Hogy el ne hibázd
Kislány, a szivedre vigyázz...

Vigyáztam én már eleget
Mégis bekaptad a legyet
Kislány vigyázz...


Jöjjön ki Óbudára

Jöjjön ki Óbudára
Egy jó túrós csuszára
A kerthelységben sramli szól
És ott lehet csak inni jót
Az abrosz tarka-barka
Rajta a jó Kadarka
S már az elsô csók után
Meglátja de jó lesz kint Óbudán

Útközben összeráz a lóvonat
És benne pislogó gyertyaláng ég
Meglátja érdekes lesz itt, babám
Boldog lesz Óbudán még
Jöjjön ki Óbudára...

A jó bor fontosabb mint jó ruha
Ezért lett Óbuda példaképünk
De hol a szép megszokott angyalunk
Aki a mámorunk hozza nékünk
Jöjjön ki Óbudára...

Üdvözlöm én a kedves bácsikat
Mindegyik itt vigad óraszámra
Kegyed se szomorkodjon máma itt
Igyon egy pár decit bánatában
Jöjjön ki Óbudára...


Legyen a Horváth kertben

Legyen a Horváth kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Kiszól a színkörbôl a zene
Ragyog az édes két szép szemed
Legyen a Horváth kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Mikor az elsô csillag kigyúl
Kicsike babám hozzámsimul

Van egy édes kis zúg Budán
Oda szerelmes jár csupán
Nagy fák alatt a kis padon
Úgy ragyognak a csillagok
A kis nyári szerelmeket
Elfeledni sosem lehet
Volt egy kislány, faluról jött fel ide
Százan suttogják azt fülibe
Legyen a Horváth kertben...

De beszegôdtem ma két hete
A pesztrának szép az élete
Tologat egy gyerekkocsit
S jobbra-balra kacsint kicsit
Van egy édes csinos babám
Csillag van a piros nyakán
Ha látom ôt, már rögtön dalol a szív
Szombatra kap kimenôt, s idehív
Legyen a Horváth kertben...

De ott ahol most a hinta száll
Dérynének a szobra áll
Volt egy nagy-nagy öreg faház
S körülötte kiskocsma száz
Fejbe szállt a könnyű ital
Innen indult ez a nyári dal
Mit Pestre vitt hajnalban az alagút
Másnapra mindenki így kért randevút
Legyen a Horváth kertben...


Hétre ma várom a Nemzetinél

Mindig a Nemzeti elôtt
Várom az édes, kicsi nôt.
S a hirdetési oszlopot
Egészen kiolvasom ott, míg várok.

S a nô halkan odaoson,
Gyalog jön, vagy villamoson,
A lovagjához odalép.
Egy randevú de csodaszép!

Hétre ma várom a Nemzetinél
Ott, ahol a hatos megáll.
Szemben az Emke cigánya zenél,
Ha nem jön el, szívem de fáj!
De ott lesz ugyebár,
Lesem, hogy jön-e már,
Hisz ránk egy icike-picike mozi vár.
Pá, Gyuri! ű mondja csitri hang,
S a fiú így szól: ű Kisztihand!
A férfi a nôbe karol,
Egy fészek várja valahol most ôket.

Remegnek a nôi kacsók,
Kapuk alatt finom a csók!
Mily édesek a randevúk,
Lovagja a fülébe súg:

Hétre ma várom a Nemzetinél...
Épp ezért hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott, ahol a hatos megáll.


Megy a kocsi, megy a hajó

Megy a kocsi, porzik az út utána
Barna kislány ül a kocsi farában

Azt hiszi, hogy minden legény
ôtet szereti, ôtet szereti, ôtet szereti
Pedig hát szereti a rosseb, aki megeszi

Megy a hajó, fodros az víz utána
Barna kislány ül a kocsi farában

Azt hiszi, hogy a kapitány
ôtet szemezi, ôtet szemezi, ôtet szemezi
Pedig hát szemezi a rosseb, aki megeszi


9 kis kacsa

Becsípve mentem haza
Fél háromkor hajnaltájt
Álmomban 9 kis kacsa
Dalolva ágyam mellé állt

Hápogott a sok kis kacsa
Félni kezdtem tôlük már
Ki késôn jár este haza
Az velem együtt mind így jár

Becsípett jól a kacsa
Hajnalban ment csak haza
És másnap megfôzték a kiskacsát
Ki hallott már ilyen tragédiát
lallalaralla...


Kár összeveszni velem

Én a csendet, békességet szeretem
Mert anélkül nincsen boldog szerelem
És ha a párom a civódást keresi
Ezt a refrént éneklem neki:

Kár összeveszni velem
Kár eldobni a szívem
Hogyha nincsen erre még elszánva
Jobb ha egyet-kettôt alszik rája
Kár összeveszni velem
Kár eldobni a szívem
Hiszen nincs a Földön szebb
Se jobb se mint a békesség
Hát kérem, ne tapossa sárba lába
A tulajdonában lévô fotográfiámat még...

Zsimbes-mérges embernek nincs igaza
Pláne hogyha azt se tudja mi baja
És ha bárki a civódást keresi, hát
Ezt a refrént éneklem neki:
Kár összeveszni velem...


Haragszik az édesanyám

Haragszik az édesanyám
Mért járok a lányok után

Ne haragudj édesanyám
Utánad is járt az apám
Néhanapján vasárnap...

Haragszanak rám a lányok
Hogy én menyecskékhez járok

Ne haragudjatok lányok
Tihozzátok is lejárok
Ha menyecskét nem találok...


Jaj de szép két szeme

Jaj de szép két szeme van magának
Nincs ilyen a világon senki másnak
A szívem úgy dobog, mikor látom
Meghalok egy csókjáért, gyöngyvirágom
Nappal is álmodom mosolyával
Éjjel meg azt huzatom a cigánnyal...

Jaj de szép két szeme van magának
Nincs ilyen a világon senki másnak
Rózsákat ringat a szél a kertben
Érzem, hogy mindörökké rabja lettem
Hangjában tündérek muzsikálnak
Csókja meg elfogad de babájának

Rózsaszirom lesz a nyoszolyája
Két karom ölelése a párnája
Szívemmel bélelem kicsi fészkünk
Tartós lesz, nem kell másik amíg élünk...


Kocsmárosné azt hiszi

Kondorosi csárda ki van festve
Odajár a cimbalmos
Cimbalmával cimbalmozni minden este

Kocsmárosné azt hiszi
Hogy a lányát elviszi
Egy valaki...


Zöldre van a rácsos kapu festve

Zöldre van a, zöldre van a
Rácsos kapu festve
Odajárok minden szombat este

Kisangyalom, nem gyôztelek várni
Be kellett a, be kellett a
Rácsos kaput zárni
De én téged nem gyôztelek várni
Be kellett a, be kellett a
Rácsos kaput riglizni...


Eger városában

Eger város, a papok városa
Csuhások járnak a fapapucsban
Csuhások járnak inomine patris
Reverenda alatt pálinkát visz

Nem vagyok én barát, szeretem a piát
Odaadom érte a reverendát
Odaadom érte a csatos ima könyvem
Ölelem és csókolom a feleséged


Franci, a szájharmonikás

Valahol itt Monorban
A Liliom utcában
Ott lakik Franci
A szájharmonikás

Mi elkezdünk tintázni
Ô rákezdett cifrázni
Fújja Franci
A rézangyalát

Konyak vodka után cseresznye
Irtó dacos a szerencse

Valahol itt Monorban...

Mégegyszer
Konyak vodka után cseresznye
Nem fekhetünk keresztbe

Mert valahol itt Monorban...

De felépült a tanyája
Rá is ment a gatyája
Nem baj, Franci
Te csak muzsikálj

Hülye fűnek meg fának
Okosnak meg butának
Fújd el, Franci
Hogy szép ez a világ

De konyak vodka után cseresznye
Jól van, Franci, ezt még ereszd le

Mit mondjak a pujáknak
Apja miért nem piálhat
Miért nem fújja
A szájharmonikás

Mégegyszer
Konyak vodka után cseresznye
Jól van, Franci, ezt még ereszd le
Különben
Mit mondjak a pujáknak...


Sörös is vagyok...

Ha sörös ember vagyok
Akkor minek nekem fröccs
Ha boros ember volnék
Akkor nem kéne a sör

Node sörös is vagyok
Meg boros is vagyok
És néha napján megiszom
Az albán konyakot...

Szánom-bánom

Tegnap este úgy belaktam pacallal
Hogy egész éjjel nem bírtam a hasammal
Szánom-bánom-bánom, elhagyott a párom
Jaj de szégyellem magam

A múlt héten úgy jóllaktam rizsával,
Hogy egész éjjel nem bírtam a Zsigával
Szánom-bánom...


Favilla

Favilla, fakanál, fatányér
Meghalok a, meghalok a babámért
Ha bemegyek a konyhába - bent leszek
Ha kidobnak a kocsmából - kint leszek


Rámás csizmát visel a babám

Rámás csizmát visel a babám
Szeret is az engem igazán...
Rámás csizma hadd szakadjon
Csak a babám sose hagyjon el


Édes anyám, kedves anyám

Édes anyám, kedves anyám, az volna kérésem
Hogy túrós csuszát, túrós csuszát csináljon énnekem

Túrós csuszát, sej-haj, porcukrot reája
Mert az illik-illik
Az illik-illik a túrós csuszára


Húzd rá cigány

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig így volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Véred forrjon, mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen, mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen, mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése --
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl;
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és ember öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban?
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Mintha újra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sírbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserü levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy új világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;
Szív és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!

Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon;
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg újra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel újra a vonót,
És derüljön zordon homlokod.
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

your information technoloogies solutions